Januárban hideg van, sötét és fúj a jeges szél. A január hónapot mély letargia jellemzi, már ami engem illett. Az ember nem tud mit kezdeni magával, csak ülni egyedül egy szobában és bámulni a semmit. Most február vége van, múlt héten űztük el a telet, egy kicsit mintha érezni a tavasz meleg szellőjét. Maja mamánál vagyok gondolatban. Gyakorlatilag Pesten szürcsölgetem a kávémat. Maja mama sok néven fut, ki így, ki úgy ismeri. Néhányan Máriának, mások Marinak vagy Marikának szólítják, de még Söminek is becézték egy időben. Mi maradjunk a Maja mamánál. Kertjében már nyílik a krókusz és a csibevirág. Maja mama mindig panaszkodik, hogy semmi nem terem meg a kertjében, de azért a nyáron mindig sikerül egy két edényt tele szednie terméssel. Persze mindig lehetne többet, több edényt tele szedni zöldséggel, edényből sok van.
Maja mamánál most a palánták hajolnak el. Az nem jó, az tényleg nem jó hír. Nem tudni, hogy a palánták éppen a haláltusájukat vívják, vagy csak a korai ébredés miatt szédelegnek. Bár ami egyszer elkezd szédelegni, annak már nem lesz kiegyensúlyozott a létezése. Maja mama kitartó és felülkerekedik holmi béna ténykedések felett, melyek csonkíthatják termései számát. Tavaly például Kálmán, a szarvas, aki szétszakította nálunk a kerítést pár éve, lelegelte Maja mama kertjében a csoda szép virágokat, amik az udvart szépítették. Jó mérges is voltam, nem tudtam mit feltölteni Instagramra. Maja mama inkább csalódott és szomorú volt, ritkán látni őt úgy. Még jó, hogy Maja mama szorgos manói bekerítették a kertet, hogy legközelebb Kálmán és társai ne tudják felfalni a virágokat. Én azt mondom, Kálmán örülhet, hogy nem puffantották le.
Na meg ott vannak a nyamvadt csigák meg a lótetűk a kertben, azokkal még Maja mamának is rendesen meg-gyűlik a baja. Jó lenne egy pár kacsa, mondja, de azok meg összefossák az egész birtokot. A tyúkok is, mondjuk. Maja mama a tyúkokkal megy aludni, mindig azt nyilatkozza, bár nincs is tyúkja. A baromfik köztudottan korán mennek aludni, bár Nagypapa állandóan panaszkodik, hogy nem akarnak nyugovóra térni azok a fránya tojók.
Maja mama sok mindent tud, akár egy könyv. Ismer minden falusi történetet, a hagyományoktól kezdve a boszorkányos sztorikon át. Régi mesék, mégis érzed bennük a valóságot. A régi emberek valóságát. Amikor napokig nincs áram az egész faluban, a nagy hóvihar vagy a nyári égzengések közepette, akkor Maja mama mesél a kártyajáték közben. Vigyázni kell, mert könnyen eltereli a figyelmed, és győz a játékban. Nem is, egyébként is győz.
Maja mamához mindig lehet menni, ő mindig szeretettel vár. Akkor is lehet menni hozzá, ha nem tudsz mit mondani, ő gondoskodik a témáról, nem kell aggódni. Maja mamánál, mint a mamáknál általában, megnyugszik a világ. Készíti a pihe-puha piskótát, amit aztán megtölt kávés krémmel. Maja mama nem csak az isteni felhő tapintású piskóta készítésben remekel. Kóstoltátok már a túrógombócát vagy a mennyei kelt tésztáit?
Van bennem egy olyan érzés, hogy az emberekre legjobban az ételeken keresztül emlékezünk. Így maradnak meg bennünk, akkor is, ha már nincsenek. Az ételben benne van minden, amit adni akartak. A kemény munka, a dagasztás, amikor már majdnem éjfélt üt az óra. Az aggodalom, hogy legyen étel az asztalon holnapra. A törődés, hogy olyat készítsünk, amit a másik szívesen enne, talán a kedvence is, akkor is, ha nekünk az pont nincs ínyünkre. A szeretet a titkos hozzávaló. A két kezünk munkája a legmeghittebb dolog, amit a másiknak adhatsz: az evés öröme. Tegnap este kelt tésztás kakaós csigát készítettem, hasonlót, amilyet anyukám sütött iskoláskoromban. Reggel melegítettem hozzá citromos fekete teát is, pont olyat, amelyet minden reggel, iskolába menet előtt, a talán még langyos kakaós csigával együtt fogyasztottam. Jobban nem indulhatott volna a nap, akkor is, ha kint fagy volt és hideg szél fújt, iskolába pedig végképp nem volt kedvem menni. Most újra ezek az érzések törnek elő bennem, és nincs ennél jobb dolog a világon. Legközelebb Maja mama hatrakottját készítem el. Nem is, a túrógombócot vagy inkább a krumplis tésztáját.
Mielőtt elindulok munkába, meglocsolom a konyhaablakban a jácintot. Oda helyeztem a virághagymákat múlt évről. Miután elvirágoztak és elszáradtak, meg akartam szabadulni a hagymáktól, de Maja mama azt mondta, hagyjam békén őket, jövőre majd újra illatoznak nekem. Valóban újra illatoznak. Micsoda butaság, azt hittem, meghalnak, ha itt maradnak a betonrengetegben, de igazából, ha törődünk velük, és nem öntözzük halálra őket, akkor itt is túlélnek, de nem csak azt, virágoznak is.
Az írás a FALUMAGAZIN 2023/1. számában jelent meg. A képek a szerző tulajdonában vannak.
Ha kíváncsi vagy legújabb írásaimra, kövess Facebook oldalamon!
