Szinte minden otthon öntörvényű háziállata (khm, királya) a macska. A kanapé közepén van a trónja. Ez általában azt jelenti, hogy ameddig nem adod át neki a helyed, ő bizony ugrálni fog rád és nyomogat majd az éles karmaival, meg farkasszemet is néz veled, de az olyan félelmetes, hogy jobb, ha addig nem fajul el a helyzet. Hogy ki engedte ezt meg számára? Hát ő maga. Neki ez jár, kérem szépen. Mert ő a ház macskája, és az nem mindenki lehet. Főleg nem egy ember. Így hát a macska az úr. 

A macskák találták fel a sziesztát, nem a spanyolok. Életük hetven százalékát átalusszák. Na meg, ahányszor láttam őket lezuhanni a padlásról, biztos vagyok benne, hogy sokkal több életük van, mint kilenc.

Náluk nem meglepő, ha eltűnnek két napra, és utána állapotosan érkeznek haza. Persze hazugság lenne azt állítani, hogy nem hálás állatok. Egy héten többször is gondoskodnak a hús utánpótlásáról. Nem maguk számára, ők nem alacsonyodnak le arra a szintre, hogy rágcsálókat egyenek, a gazdáik számára vadásszák le őket, ha már olyan ízletes szalonkával jutalmazzák őket az elkapott egyedekért. Bizonyításképpen, hogy ők fogták el a pajta kártevőjét, még egy hangulatos színdarabbal is készülnek a bejárati ajtó előtt, mielőtt végleg lemészárolják cincogó szereplőtársukat, aztán meg szépen otthagyják megrohadni Jerryt. Kikezdhetetlen jószág a macska, mindig felismeri, ha aznap eltérő recept alapján készült a vacsorája. Mondhatni, szimbiózisban él együtt a bolhákkal és a férgekkel, ezért aztán nem kedveli a féreghajtót sem.

Valótlanság lenne azt állítani, hogy nem kötődnek úgy, mint a kutyák. Ők a saját módjukon fejezik ki a szeretetüket, aminek legfőbb feltételei közé tartozik az etetés, a simogatás és a játékidő – ha éppen kedvük van hozzá –, különben pillantásra sem méltatnak. Mindegyik cirmosnak más a személyisége, van, amelyik magának való és egyáltalán nem családcentrikus. Ezt fontos felismerni, ha netalántán jobban bele szeretnénk vonni az elfoglaltságokba, máskülönben folyamatosan zavarjuk, és felborítjuk a napi rutinját. Egyáltalán nem sokkoló ezek után, ha ő is becstelen eljárásmódban részesít bennünket. 

A macskák igenis értelmes lények, csak általában nem érdekli őket a mondandód.

Az agyuk kilencven százaléka hasonlít az emberére, az érzelmek kifejezésében hasonlóan működnek. Abban az esetben, ha szeretnének megkapni valamit, aminek a birtokában vagy, kifejezetten türelmesek, ameddig meg nem szerzik azt. A cicák nem csak a hosszuknak a hatszorosát képesek megugrani, de olykor készek bevetni titkos fegyverüket, a nyávogást is. Ráadásul ugyanazon a frekvencián nyávognak, ahogyan a babák sírnak, és ki nem akarna megetetni egy zokogó bébit, még ha csak álca is. Ha igazán elégedettek a bánásmóddal, akkor néha dorombolnak és dagasztják a hasad, mármint beléd mélyesztik a karmukat, és az is lehet, hogy gyengéden megharapnak, hogy elmondják neked, ők most nagyon jól érzik magukat és boldogok. 

A képek a szerző tulajdonában vannak.

Ha kíváncsi vagy legújabb írásaimra, kövess Facebook oldalamon!